A középkorban a római sportnak leáldozott
Gladiátorok – az ókori Róma sportsztárjai
Rómában szervezett testedzés csak a hadseregen belül volt elképzelhető. Külön kultusza volt a kocsiversenyeknek és a gladiátor viadaloknak. A rabszolgákból, hadifoglyokból, elítéltekből kiképezték gladiátorok kölönböző viadalok során mutathatták meg edzettségüket. A gladiátorok tulajdonképpen a hivatásos sportolók ősei voltak, akiket azért képeztek ki a mai értelemben véve is igen fejlett módszerekkel, hogy látványos küzdelmükkel, erejükkel, ügyességükkel szórakoztassák a közönséget: a ”Panem et circenses”, azaz kenyeret és cirkuszt a népnek jelszó jegyében. A birodalom minden jelentősebb városában amfiteátrumokat, stadionokat építettek és ezekben rendszeresen ismétlődtek a gladiátorviadalok. A birodalom történetében voltak olyan időszakok, amikor a viadalok keretében olyan brutális műsorszámokat is rendeztek. Ezek alkalmával az ellenfelek vadállatok voltak, sokszor fegyvertelen embereket tereltek az arénába és oroszlánokat engedtek közéjük. Traianus alatt egy alkalommal négyezer gladiátor küzdött meg a legkülönbözőbb módon egymással. A gladiátorokat használták a politikai harcokhoz is, de ők maguk is politikai tényezővé váltak i.e. 74–71 között, az ismert Spartacus felkelés idején. A capuai gladiátoriskolából megszökött 70 gladiátorhoz csatlakozott rabszolgasereg – Spartacus vezetésével – éveken keresztül komoly gondot okozott a nagy római hadseregnek. Néha még a római birodalom császárai is porondra léptek – például Nero és Tiberius is.
Római sport lényege a harci felkészülés volt
A római testkultúra lényege a harcra való felkészülés volt. A római világban lettek népszerűek először az úgynevezett katonai játékok, és a császárság hanyatló korszakában szinte gigantikus méretű, imitált tengeri csatákat is rendeztek. Ezeknek gyakran halálos áldozatai is voltak. A római uralom alatt az Olympia elvesztette jelentőségét: a nevelésben változatlanul szerepet játszott a test edzése, ám a sportban egyre inkább a látványosságok domináltak. Az arisztokrácia körében a testkultúra olyan szelídebb változatai is divatosak voltak, mint a labdajátékok, és a nők testgyakorlatai. A fürdő társadalmi intézményként működött. Itt szórakozott az arisztokrácia. A testgyakorlatok mellett a viták, elmélkedések, tanítások színhelyévé váltak. A római birodalom bukásával lezárult az ókori testkultúra gazdag története. 393-ban Tehodosius császár a Milánói Edictumában betiltotta az olimpiai időszámítást és a pogánynak minősített szertartásokat megőrző több mint ezeréves múltú játékokat.
Középkor – a sport sötét századai
A kereszténység és a feudalizmus kialakulásával megváltozott a sport, a testedzés társadalmi értéke: az ókorban kivirágzott testkultúra több évszázadra háttérbe szorult. A feudális rendek körében kialakuló lovagi eszményképnek már vallási motivációi is voltak. A lovag a fizikai felkészülés mellett a kódexnormák által előírtak szerint élt és cselekedett az isten és az egyház szolgálatában. A történelemnek ebben az időszakában is számos háborút vívtak és természetes, hogy a vadászat mellett a harcra való felkészítés a kor testkultúrájában állandó elemként szerepelt. Ez a korabeli haditechnikai fejlettségnek megfelelően a lovaglásra, íjászatra és a vívásra koncentrálódott. Jellemző, hogy ebben a korban az úszás gyakorlatilag a lovon úsztatást jelentette. A háborúk közötti időszakokban a lovagi játékok keretében tudták szinten tartani a harckészültséget. Ezek a lovagi küzdelmek teljes páncélzatban lebonyolított páros és csoportos erőpróbák voltak. A keresztes-háborúk idején terjedt el szinte egész Európában a lovaspóló a háborúból hazatérő lovagok segítségével.
A feudális rendek eléggé egysíkú, lócentrikus testkultúrája mellett megjelentek az egyszerű népi játékok. A földeken dolgozó parasztok az ünnepnapokon, búcsúk alkalmával sportos jellegű szórakozást kerestek. A falvak közötti tömegfutball, vagy határlabdázás már a IX. században megjelent Angliában, majd elterjedt Nyugat-Európában is. A távol-keleti kereskedőkaravánok a méta-jellegű ütőjátékokat hozták magukkal. A birkózás és a botvívás különböző változatai népszerűek voltak a jobbágyság körében. A városi polgárság a labdás és lövész vetélkedéseket kedvelte, de jelentős volt a táncok szerepe is.